December 27-én végezték ki a nyilasok boldog Salkaházi Sára nővért.

„Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene.” Talán nem ezekre a szavakra számít az ember, ha a Világ Igaza díjjal kitüntetett, boldoggá avatott embermentő önéletírását olvassa. 120 évvel ezelőtt, 1889. május 11-én, Kassán, jó módú családba született Salkaházi Sáráról már 20 évesen kiderült: ki mer állni az elveiért. A Felvidék az első világháború után Csehszlovákiához került, az új kormányzat pedig hűségesküt várt volna el a pedagógusoktól. Salkaházi erre nem volt hajlandó, így írással, újságírással foglalkozott.

1927-ben ismerkedett meg a Slachta Margit alapította Szociális Testvérek Társasága renddel, amelynek hamarosan tagja lett. Lapot szerkesztett, szövetséget vezetett, gyűléseket, lelki napokat tartott, szegényházakat alapított, főiskolát épített. 1944. március 19-én, éppen Magyarország német megszállásának napján az Erkel Színházban Sára nővér Árpád-házi Szent Margitról szóló Fény és illat című misztériumjátékát játszották – a boldoggá avatási ünnepségek keretében.

A rend mindent megtett a nemzetiszocializmus terjedése ellen, mintegy ezer zsidót bújtattak a háború alatt, közel százat Sára nővér mentett meg, aki a Bokréta utcai Katolikus Nővédő Otthont vezette.

1944. december 27-én egy korábbi alkalmazott, akit előzőleg egy katonával folytatott szerelmi viszonya miatt Sára nővér egy anyaotthonba helyezett át, bosszút állt: megérkeztek a nyilasok, hogy zsidók után kutassanak. Körbevették az otthont, majd öt embert őrizetbe vettek. Salkaházi később megérkezett, annak ellenére, hogy a jóakaratú szomszédok jelezték, „most viszik a nyilasok a Dunába lőni a zsidókat” „Akkor annál inkább oda kell mennem” – válaszolta erre. Felelős vezetőként nem menekült el, így őt is a foglyokkal a Fővámház (a mai Corvinus Egyetem) elé terelték. Sortűz dördült, Sára holttestét a Dunába vetették. Elmondások alapján a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett, és keresztet vetett.

Aki az utolsó percig úriember maradt

1901-ben egy nagytudású, ambiciózus fiatalember megvásárolt egy patikát az Üllői út és a Márton utca sarkán. A Sashoz címzett gyógyszertár és az alatta működő laboratórium a hazai gyógyszerkutatás egyik éllovasává nőtte ki magát, majd hamarosan szűkösnek bizonyult a hely a fejlődéshez, és 1907-ben Kőbányára költözött a „patikagyár”, ahogy a környékbeliek hívták. Ma Richter Gedeon gyógyszergyárként ismerjük.

A zsidó származású tulajdonos-gyógyszerész fejlődésének alapja az innováció volt. Több éves külföldi tanulmányútja alatt megismerte az új organoterápiás gyógymódot, amelyben az állati hormonok felhasználásával az emberi hiánybetegségek gyógyítása vált elérhetővé. Egyik ilyen, adrenalint tartalmazó készítményét ma is használják, de inzulint is állított elő – híres hagyományos terméke volt a gyárnak a Kalmopyrin is.

Az intenzív külföldi terjeszkedés révén a nemzetgazdaság fontos pillérévé vált a gyár, a katonaságnak is nagy mennyiségben szállított. A zsidótörvények értelmében Richternek le kellett mondani a cég vezetéséről, tulajdonlásáról, sorsát a nyilas hatalomátvétel pecsételte meg véglegesen. Lehetősége lett volna Vöröskereszt révén Svájcba menekülnie 1944 nyarán, de az itthon maradás mellett döntött, élt benne a hit, a remény, hogy vele, aki egész életét az emberek gyógyításának szentelte, nem történhet meg a legrosszabb. A cég svéd kapcsolatai miatt Raoul Wallenberg személyes védelmét élvezte, és a svéd követség diplomáciai védelmét élvező nemzetközi gettóban álló Katona József utca 21-es sarokházba költöztek feleségével.

A nyilasok azonban az ostrom idején már semmibe vették a védett házak státuszát, így december 30-án igazoltatás ürügyével az Andrássy út 60. alatti pártházba (ma Terror Háza) terelték a Katona József utca 21. lakóit. Itt elvették papírjaikat, majd útnak indították őket a Duna felé. A végén a férfiakat elkülönítették, alsónadrágra vetkőztették, majd a Zoltán utca torkolatánál a Dunába lőtték.

Így lelte halálát a modern hazai gyógyszeripar megteremtője, aki szorgalmával, tudásával, számos szabadalmával hozzájárult az ország sikeréhez. Munkatársai, kortársai emberként is nagyra tartották, szerény és higgadt volt. Igazi úriemberként viselkedett az utolsó percig.

Emlékezetük a kerületben

Richter Gedeon nem, de legalább a patika túlélte a magyar történelem viharos évtizedeit. Richter itt kísérletezte ki első és máig használatban lévő Tonogen adrenalinkészítményét, ráadásul családjával ebben a védett homlokzatú, eklektikus épületben lakott. Itt született László fia is.  A gyógyszertár a Márton utca sarkán – Pesti Sas patika néven – a mai napig az eredeti neoreneszánsz koloniál bútorokkal várja a gyógyulni vágyókat. 1892 óta működik jelenlegi helyén.

Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17-én a Szent István bazilika előtt avatták boldoggá. 1083 óta ez volt az első Magyarországon celebrált boldoggá avatás.

2008-ban a Bokréta utcában emléktáblát avattak, az ő tiszteletére szenteltek fel egy újpalotai templomot. 2010-ben a Fővámház előtti alsó rakpartot róla nevezték el, de ő lett a névadója a 2008- ban létrehozott Tűzoltó utca 36-38. alatti parknak is. A zsebkendőnyi zöld területet a szomszédos Örökimádás templom kertjéből alakították ki.  2009-ben itt avatták fel az 56-osok emlékművét is.

Helytörténeti írásaink munkatársa: Mózes Krisztián

(A patikáról készült kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)